Mászásra fel!

Végre beköszöntött a tavasz! A gyerekeknek a jó levegőn a helyük, beindult a játszóterezés szezonja. Mi is sokszor ajánlottuk, hogy menjenek a gyerekek mászni, egyensúlyozni, erőlködni, ügyesedni, de nem könnyű megfelelő helyszínt találni ehhez. A legtöbb játszótéren a homokozó, és a vesztibuláris ingerlést biztosító, de mégis elég passzív hinták, csúszdák elvonják a lurkók figyelmét a kötélpályákról, mászó rendszerekről.

Szeretnénk ajánlani pár biztonságos, és a „fejlesztési célnak” is megfelelő játszóteret nektek, és további ötleteket is várunk tőletek! Térképezzük hát fel együtt Budapest játszótereit!

Sorozatunk első állomása az Orczy Kalandpark

A belvárosban, könnyen megközelíthető helyen, jó parkolási lehetőségekkel vár mindenkit az Orczy kert. Egy szép tó, játszótér, egy sokféle játékra-sportolásra alkalmas Nagyrét, erdei futópálya, valamint egy tanuló KRESZ-pálya várja a rollerrel, kismotorral, futóbringával és kerékpárral érkező kicsiket és nagyokat. A park igazi különlegessége azonban a tavaly megnyílt Kalandpark, ahová 100cm-es magasságtól várják a kihívást keresőket.

Kalandparkkal, vagy anélkül, de ajánljuk, hogy próbáljátok ki az Orczy kertet legalább egy jó levegőn eltöltött élvezetes játék erejéig!

Bővebb információt a www.orczykalandpark.hu weboldalon találhattok a mászási lehetőségekről.

Téri tájékozódás II.

- A testkép fejlődéséhez a saját tapasztalatok, és a környezet megnyilvánulásai járulnak hozzá. Engedjük a gyermekünknek, hogy a lehető legtöbb tapasztalatot szerezze mozgás útján. Forogjon, guruljon ágyon, járókában, szőnyegen, padlón. Másszon egyenes talajon, és hepehupákon, lépcsőn le és föl. Másszon fel kanapéra, és még az apróbb balesetek is a segítségünkre lehetnek. Ha a gyermeknek bekoppan a homloka, máris lesz róla egyfajta tudása, ha feltöri a lábát a cipő, biztosan megtanulja, hol van a sarka.

Meg is nevezhetünk, jellemezhetünk is egyes testrészeket. Pl.: A füledben szépen csillog a fülbevaló!, A bal lábadon van egy picike anyajegy., A jobb csuklódra felveheted a karkötődet., stb.

 

- Ahhoz, hogy a testfogalom magabiztos legyen, meg is kell nevezni az egyes testrészeket. Mondjuk hát esténként a fürdetéskor, hogy éppen melyik testrészét mossuk meg a gyermeknek. Játsszunk a testrészekkel, amihez nagyon jók a különböző mondókák, énekek, amelyekben meg kell érinteni az adott részeket. Amikor megkérjük a gyereket, hogy húzza föl a cipőjét, trikóját, tegyük hozzá, hogy a lábára, törzsére-hátára, stb. Nagyobb gyerekeknél már az oldalt is megnevezhetjük. Adhatunk a bal kézre mindig egy karkötőt, nagyobbaknál a jobb kézre egy gyűrűt, vagy bármit, ami állandóan jelzi az irányt, stb.

 

- Minél többször fogalmazzuk meg a tárgyak helyét. Pl.: „Szaladj, ülj le a padra, a fa mellett!”, „Hozd ide a cipődet a csizmám mellől!”, „Vedd el a könyvet a maci és az autó közül!” stb.. Nagyobbaknak mondhatjuk, hogy „Tedd a villát a kés jobb oldalára!”, „Tedd a cipődet a polcra!”, tehát szokatlan, nem általános helyeket nevezünk meg, ami a téri viszonyok megértését nehezíti.

- A térbeli tájékozódás nagyon jól fejleszthető LEGO ház, vagy babaház építése-berendezése közben is! Mondhatjuk a gyermeknek, hogy az ajtó jobb oldalára sárga, balra kék oszlopot készítsen, a két ablak közé pedig tegyen be egy zöld elemet, stb.. Kislányoknak a babaház berendezésekor adhatunk olyan instrukciót, hogy az ágy jobb oldalára állítsa a szekrényt, az asztal mögé pedig a zongorát, stb..

 

- Nehezebb a feladat, de nagyon érdekes lehet, ha csomagoló papírra elkészítjük az otthonunk, vagy akár egy kitalált lakás alaprajzát, és azt rendezzük be síkbeli bútorokkal, természetesen minden bútor, helyiség elhelyezkedését megnevezve.

- Jön a Húsvét. Nagyon is időszerű a kertben, vagy egy ismerős parkban elrejteni meglepetéseket. Ehhez készíthetünk térképet, vagy szóval is irányíthatjuk a gyerkőcöket, merre keressék az édességeket.

Sokféle játékos helyzetet teremthetünk a saját testen, térben, síkban való tájékozódás ügyesítésére. A fontos az, hogy ez egy lassan alakuló rendszer, ami nagyon sok gyakorlást igényel!

Téri tájékozódás

 

   A félévi értékelésekben sokszor szerepelnek a testséma, valamint a téri tájékozódás külön- féle nehézségei. Cikkünkben ma erről a két, nagyon is összefüggő területről írunk.

  A téri tájékozódás alapvető fontosságú az iskolaérettséghez, az írás-olvasás, de még a matematika megtanulásához is. A téri orientáció alapja a testséma, hiszen a térben csakis akkor igazodhatunk el megfelelően, ha van egy biztos kiindulási, viszonyítási pontunk.

  A testséma kialakulásához, fejlődéséhez elengedhetetlen a már csecsemőkortól induló mozgásfejlődés, saját testünk megismerése a mozgáson keresztül, annak megtapasztalása, hogy képesek vagyunk irányítani a különböző testrészeinket, valamint komoly szerep jut a bőrérzékelésnek, simogatásoknak. Miután a gyerekek már megismerték, és meg is tanulták saját testrészeiket, felfedezik, hogy van, amiből kettő is van. Ezek a páros szervek nagy segítséget jelentenek a lateralizáció fejlődésében is, megtanulják az egyik-másik, majd a jobb és bal oldal megkülönböztetését.

Mikor a gyerekek már el tudnak igazodni a saját testükön, megértik, hogy „Húzd feljebb a zoknid!”, vagy „Húzd le a derekadon a pólód!”, akkor a térben kezdenek eligazodni. Önmagukhoz viszonyítva megtanulják, hogy „Figyelj előre!” „Nézz a lábad elé!”, stb. felszólítások egy-egy irányt jelölnek.

  Sok-sok gyakorlás után, már nem csak önmagukhoz viszonyítva szemlélik a teret. Meg tudják mondani, hogy „A labda a szekrény előtt van.”, tehát a tárgyak elhelyezkedését már egymáshoz képest is értelmezik. Ez a lépcsőfok a térbeli tájékozódás.

  Az iskolába lépéshez azonban még ez sem elég. Belép a képbe a síkban való tájékozódás. Fontossá válik, hogy egy képen is meg tudja nevezni a gyermek a téri relációkat, hogy meg tudja határozni, hogy az ’x’ jel előtt és mögött mi látható. Meg kell tudni figyelni, hogy annak a bizonyos betűnek a pocakja merre néz, balra?, jobbra?, sőtt jobbra-le?, vagy jobbra föl?, tehát d, b, p, betűről beszélünk-e. Ez nem könnyű, nagyon elvont szint, de az olvasás megtanulásához hihetetlenül fontos, hogy ez az alap stabil legyen!

 

És még innen is emelhetjük a tétet! Gondoljunk csak bele, hogy milyen síkbeli tájékozódást, milyen irányérzékelést vár el a matematika!

Pl.: 72-27=

Ez egy iránytévesztő gyermeknek szinte megoldhatatlan kihívást jelent.

Másik példa az írásbeli szorzás esete:

23x65

Melyik a szorzó és melyik a szorzandó? Merre felé kell eltolni a részeredményeket? Hogy is állunk a helyi-értékekkel?

A helyes válaszok megadásához elengedhetetlen az IRÁNY, a síkban való tájékozódás!

Mivel ez egy egymásra épülő rendszer, fontos, hogy minden lépcsőfoka meglehetősen stabil legyen! Mit is tehetünk szülőként otthon, hogy gyermekünk jól fejlődjön?

Következő bejegyzésünkből ezt is megtudhatjátok!

Új foglalkozások a Bubiban!

Több család igénye alapján áprilistól új csoportokat indítunk a Bubiban! A következő csoportokba még jelentkezhettek:

TSMT - mászó-tipegő csoport, Szerda 10:00 
Ide várjuk a mászó-tipegő, vagy éppen járni tanuló gyerekeket.

TSMT - nagycsoport, Péntek 17:30

Olyan nagycsoportos óvodások számára, akik 2012, vagy 2013 szeptemberében kezdik majd az iskolát. Ebben az időpontban várjuk azokat a már hozzánk járó gyerkőcöket is, akik "duplázni" szeretnének. Már működő csoportokból is lehet átjelentkezni.

Alakformáló, erősítő torna felnőtteknek, Hétfő 18:35, vagy péntek 18:20
(a többség által választott napon indul)

Várunk mindenkit, aki mozogni szeretne! Közben a gyerekek játszhatnak a játszószobában, fél szemünk rajtuk lesz:-) Karonülő kicsivel, csecsemővel érkező anyukák baba-mama feladatokkal tréningezhetnek.

Mi biztosan csatlakozunk!:-)

Szeretettel várunk Benneteket!

Lateralitás

Már mindenki megkapta a féléves értékelést a Bubiban. Arra gondoltunk, pár kiemelkedő területről írunk a blogon, hiszen vannak olyan fontos mérföldkövek, amit sokan olvashattatok, mint fejlesztendő terület. Reméljük, segítünk a szóban forgó területek fontosságának feltárásában, és pár ötlettel is szolgálhatunk az otthoni fejlesztési lehetőségekre vonatkozóan.

A sorozat első cikke a lateralitásról szól.

Az emberi agy két féltekére oszlik. A két agyfélteke különböző területekért felelős. Ezt az aszimmetriát nevezzük laterális dominanciának. Testünk féltekei irányítása keresztezett, ami azt jelenti, hogy bal kezünket a jobb félteke, jobb szemünket, pedig a bal félteke irányítja. Az idegpályák ezen átkereszteződése miatt kiemelkedően fontos mozgásforma a mászás, ami ha kimarad, súlyos következményekkel járhat gyermekünk későbbi fejlődése szempontjából. A mászás nem csak a féltekei, hanem a testi lateralitást is nagymértékben fejleszti, mely alapvető a testközépvonal keresztezés és az oldaliság kialakulásához.

Mozgásterapeutaként mi lateralitáson általában az oldaliságot, a két testfél, a jobb és bal oldalak megkülönböztetését, és nem az agyi dominanciákat értjük.

Ezt, vagyis a két testfél megkülönböztetését a különböző életkorokban különféle játékokkal tudjuk segíteni. Íme pár ötlet, de a játékoknak csak a fantázia szabhat határt.

• Csecsemő korban a baba egyik kezére/lábára csatolhatunk csörgőt, szalagot, amikkel játszhat, természetesen az oldalakat váltogatni érdemes.
• Játszhatunk azzal, hogy játékidőben a gyermekünknek csak az egyik oldalára helyezünk el tárgyakat, így Ő csak abban az irányban keresgél majd. Természetesen ekkor is, és a gondozási helyzetekben is (járókában, kiságyban való elhelyezés, szopizás, stb.) nagyon fontos az oldalak váltogatása, mindkét testfél igénybe vétele.
• Ülő helyzetben minél többet manipuláljon a baba egyszerre, mind a két kezével. Foghat, és tanulmányozhat két kézzel egy játékot, de tarthat két dolgot is külön-külön.
• Használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy megsimítsuk, megérintsük, különböző anyagokkal átmasszírozzuk kisbabánk testét, közben az éppen megérintett testrészt többször megnevezve.A lehető legtöbb mászási helyzetet teremtsük meg kisbabánknak!

• Nagyobb gyerekeket megkérhetünk, hogy mondják el, mit látnak a bal, vagy a jobb oldalukon (ajtó/ablak felé).
• Végig mehetnek úgy a homokozó szegélyén, hogy a jobb lábuk fenn, a peremen, a bal pedig lent a földön van, és fordítva.
• Játszhatunk olyat, hogy a meghatározott cselekvéseket mindig egy megjelölt kézzel/lábbal kell végrehajtani (pl.: Csak a bal kezeddel szedegesd a babot! Csak a jobb lábaddal pöcköld a ceruzát a földön! Csak a jobb lábaddal gurítsd az autót! Csak a jobb kezeddel csinálj csipetkét! stb.).

A lateralizáció legáltalánosabb példája a kezesség, mikor az egyik kéz dominánsabbá, ügyesebbé válik, de ugyan ilyen megkülönböztetett szerep jut a szemnek, fülnek és a lábnak is. A dominanciáról egy következő cikkünkben olvashattok részletesebben.

• Szobor játék: ha több gyermek van, vagy a szülők is bevonhatók a játékba, akkor pár lépés után egy meghatározott jelre mindenki felvesz valamilyen testhelyzetet. Az éppen soros gyermek pedig elmondja, hogy milyen az általa kiválasztott személy testhelyzete, pl.: jobb kezét felemeli, bal lábán térdel, bal füle a bal vállához ér.
• Emberrajz, testkép: emberrajzot, vagy a gyermeket körülrajzolva saját magát készítjük el. A gyermek kiszínezi a megbeszélt testrészeket, a megbeszélt színnel. Ez a feladat a testsémát is jól fejleszti.
• Nagyobbak is mászhatnak, persze csakis okkal! Szállítsanak valamit a hátukon, bújjanak át valami alatt, stb. Remek móka az ügyesedés mellett!

Varázslatos sütik

Ha nem csak a finom íz, hanem az elkészítés is szempont egy sütemény kiválasztásánál, akkor nekem a muffin a kedvencem. A massza elkészítése még a hozzám hasonlóan nem konyhatündér anyukáknak sem okoz gondot. Könnyen és jól variálható. Hamar megsül, és a lényeg a sütőből való kikerülés után kezdődik!

A gyerekek nem csak enni, de díszíteni is imádják.

Nem állhatom meg, hogy megjegyezzem, milyen sok területet fejleszt egy egyszerű dekoráció, de igyekszem csak felsorolás szerűen "szakmázni". Tehát: fejlődik a szépérzék, szem-kéz koordináció, csipeszelés, lateralizáció, mennyiségállandóság, figyelem, stb.

Ennél azonban sokkal fontosabb a közös időtöltés, amikor a gyerekek érzik, hogy komoly feladatot kaptak, rájuk bízott anya egy fontos munkát, aminek a gyümölcsét büszkén lehet mutogatni, és a dicséretet be lehet érte zsebelni.

Nálunk a csokis-narancsos és a vaníliás "tündértorták" a kedvencek, amiket sütés után általában cukormázzal, vagy csokis krémmel vonunk be. A cukormáz színezése önmagában nagy öröm, és ezek után kerül elő a sok-sok díszítő kellék, mint: tortadara, smarties, gumicukor, gyümölcs, dió, mandula, marcipánmasszából saját kezűen készített pöttyök, stb.

Most már nyakunkon a Húsvét, készülnek a dekoráció elemei, minden család tervezi a programot. Búcsúzóul egy húsvéti muffin ötlet kedvcsinálónak:

Szép napot, és délutáni programnak sok-sok édességet!

A beszélő csecsemő 2.

Ígértem, hogy a mai cikkemben ajánlok pár fejlesztési lehetőséget a Két év alatti babák beszédfejlődésének irányítgatásához. Ez a korai életkor és a fejlesztés szó első olvasásra talán meglepőnek tűnik, de biztosan megszoktátok már, hogy mi a Bubiban általában azt szoktuk javasolni, hogy a hétköznapi helyzeteket, játéklehetőségeket ragadjátok meg a gyerekek „okosításához”.

Nagyon fontos, hogy a pici csecsemőnek is elegendő ideje legyen felfedezni a világot, hagyjuk egyedül játszani, hagyjunk időt számára a gőgicsélésre, hogy önmagát szórakoztathassa!

        Beszéljünk a kisbabához, kezdetben csak néhány mp-ig. Figyeljünk arra, hogy a csecsemő lássa az arcunkat, és arra is, hogy tiszta artikulációval, kedves hangszínen, normál hangerőt használjunk.

        Ha a baba már figyel a beszédre, játszhatunk a hangokkal. Az emberi beszédet váltogassuk csörgő, csengettyű, vagy bármilyen kéznél lévő hanggal, de figyeljünk, hogy a megszólaltatott hangok ne legyenek ijesztők.

         Ez a játék sorra kerülhet zenehallgatás – beszéd váltakozásával, majd pedig halk és hangos énekléssel is.

     4 hónapos kortól kiemelt jelentősége van az ismétlésnek, tehát énekeljünk, mondókázzunk sokat a kicsinek, de nagyon sokszor ismételjünk!

            Fontos visszatükrözni a csecsemőtől hallott gőgicsélést. Tehát, naponta többször beszélgessünk úgy, hogy kisbabánk lássa a szánkat, és ismételjük meg az általa „mondottakat”.

            Beszélgessünk! Ezen azt értem, hogy szóljunk a csecsemőhöz, majd pár mp-ig várjunk a válaszára. Így fogja megtanulni a kommunikációs szabályokat, a sorra kerülés kivárását.

        Nevezzük meg a kicsit körülvevő dolgokat. Az első életévben, kivált, ha eltérés van a gőgicsélés fejlődése között, fontos, hogy a tárgyakat mindig ugyan azzal a szóval jelöljük.

         Fél éves kor körül elkezdhetünk grimaszolni a babákkal! Hajoljunk fölé és játsszunk az arcunkkal, nyelvünkkel. Ösztönözzük a babát, hogy utánozzon minket!

            Az első életév betöltéséhez közeledve kísérjük a gyermek mozgását beszéddel! Ez igaz a hétköznapi tevékenységekre, valamint a mozgással kísért mondókák előtérbe kerülésére is.

            Törekedjünk a szép, lassú kiejtésre, és a gyermeket körülvevő állandó, monoton zaj csökkentésére! Figyeljünk arra, hogy egyszerűen fogalmazzunk, egyszerű mondatokkal beszéljünk, segítve gyermekünk beszédmegértését.

1 éves kor után fő szerep jut a mondókáknak, versikéknek és a mozgás-beszéd összekapcsolásának! Mondókázzunk, énekeljünk, tornázzunk, és játsszunk sokat! Fejlesztő játékot természetesen ebben a korban is ajánlunk nektek.

 

            Ráirányíthatjuk a baba figyelmét a hangok különbözőségeire. Egyforma dobozokat (Kinder tojás belseje, pezsgőtabletta doboza, stb) töltsünk meg párosával eltérő hangú dolgokkal (száraztészta, szög, rizs, kolomp, stb). Keressük meg a kiválasztott doboz párját állandó összehasonlításokkal!

            Tegyünk fel kérdéseket a babának! Pl.: Hol van a ….? Kérem szépen a ….t!

        Olvassunk sokat! Az életkornak megfelelő, egyszerű képeket tartalmazó könyveket válasszunk, és beszélgessünk a látottakról! Pl.: Ez a ló. Legel. Barna a színe. Négy lába van. Nézd! Ez a sörénye. Stb.

            Később nehezedhetnek ugyan ezek a játékok, pl.: Hol van a ….? Tedd az asztalra/ ajtó elé/ szék alá, stb..

A közös játékra buzdítunk tehát titeket, és a lehetőségeknek csak a kreativitásotok szabhat határt! Jó szórakozást!