A betűszóval jelölt mozgásfejlesztő terápiák közül itt a következő: SZIT. Ezt a módszert sokan nevezik még Ayres terápiának is Jean Ayres amerikai pedagógus után, aki többek mellett elkezdte alkalmazni a szenzoros integrációt, mint fejlesztési lehetőséget.
A Szenzoros Integrációs Terápia egy olyan fejlesztő módszer, ahol a gyerekeknek lehetőségük van az egyensúlyszervükön keresztül aktív és kötetlen részvétellel érlelni saját idegrendszerüket.
A kiindulópont a SZIT szakemberei számára, hogy a gyermek tudja, mire van szüksége (ezért is látunk gyerkőcöket pörögni-és pörögni, vagy naphosszat hintázni), csak a mai világunkban, mikor egyre több lurkó tölti az idejét járókában, vagy videojáték előtt ülve, kevés a nagy-mozgásos lehetőség.
A SZIT egy biztonságos terápiás teremben keretek között, de előírások nélkül kínálja fel a gyermek számára "gyógyító" eszközöket, a szakember segíti, kíséri a gyermeket, aki a felkínált lehetőségekből szabadon dönthet arról, hogy mivel és meddig szeretne játszani.
A terapeuta ahelyett, hogy gondosan összeállított tréninget gyakoroltatna a gyerekkel, mindössze arra törekszik, hogy az éretlen idegrendszerű, saját testüket nehezen összerendező, sok kudarcot átélt gyerekek is kedvet kapjanak ahhoz, hogy változatos, intenzív, fejlesztő JÁTÉKBAN vegyenek részt.
Nagyon fontos kiemelni, hogy a szenzoros integrációs terápiában a taktilis, vagyis a tapintásos ingereknek is nagy szerepet szánnak, ezért a bőrérzékelésnek, valamint a saját test részletes megélésének óriási a jelentősége.
A Szenzoros Integrációs Terápiát is keressétek a Bubiban!
