Magyar népmesék, a mi kincseink!

Szeptember 30-án ünnepeljük a Magyar Népmese napját! Sok cikkben olvashatunk arról, hogy a mese fontos, fejleszti a gyerekek szövegértését, gazdagítja képzeletvilágukat, segít a feszültségek feldolgozásában, az esti mese megnyugtat, felkészíti a gyerekeket az elalvásra. De miért is válasszunk a népmesék közül az esti olvasáshoz?

Azon túl, hogy a személyes kedvenceim, rengeteg értéket őriznek a népmesék! A mese szó kezdetben inkább példázatot, mondát jelentett. A népmese esetében ennek jelei is fellelhetők, hiszen bár csodás elemekkel tarkított, egyszerű, népi, főleg élő szóban terjedő történetekről beszélünk, a sorok mélyén megtalálható a korabeli ember hétköznapi gondja-baja, hiedelmei, félelmei, világnézete, tehát a mitikus eredet  is. Persze a népmesére különösen jellemző a valóságtól elrugaszkodott „mesebeszéd”, és a történetek „mesebeli szépsége” is. Az égigérő paszuly, és a beszélő állatok ellenére, azért a népmesében nem történhet meg bármi, hanem egy láthatatlan szerkesztő erő mesei elemekkel egy rendszert hoz létre. Egy különleges tükröt tart, melyben az adott nép múltja, jelene, népszokásai, mesterségei, hitvilága, az életbe vetett hite jelenik meg.

A népmesét szokásos szerkezete kiszámíthatóvá, bejósolhatóvá, jól érthetővé teszi már a gyerekek számára is, hiszen a legtöbb estben a bevezető formula (Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren….) után valamilyen kezdeti nehézség rajzolódik ki előttük, melyet mindig valamilyen bonyodalom követ, de számíthatunk rá, hogy a szerencsés végkifejlet után a megszokott záró formula (És még ma is élnek, ha meg nem hóttak.) zárja a mesét.

Persze a gyermekek sok mesei hasonlattal találkozhatnak, megismerik kultúránk nyelvi elemeit, régi szókincsünket, a mesei monológokból, ahol a főhősök gondolataikba merülnek, megtanulják érzelmeik, gondolataik kifejezését, példát látnak a vágyak, történések késleltetésére stb.

Egy szó, mint száz, a népmesék a felszínen hallható szépség mellett ezernyi dologra tanítanak meg minket, és erősítik kultúránkat.

A Népmese Napján is olvassunk népmesét!

Anya, vagy a gyermeke szokik be a közösségbe?

Az új tanév kezdetével egyre több kérdés érkezik hozzánk a csoportjainkba való beszoktatásról, meg arról, mennyire érett már egy kisgyermek arra a foglalkozásra, amit mi valamilyen okból indokoltnak tartanánk. Vajon nem lesz-e túl fárasztó? Nem fog-e hiányozni az otthoni rutin? Hogyan fog játszani a többiekkel? Rengeteg kérdés, amik mind joggal merülnek fel egy félelmekkel teli édesanya lelkében. A mi válaszunk első hallásra kicsit drasztikus lehet, de őszintén azt gondoljuk, hogy akkor, ha az édesanya nem csak tudja hogy gyermekének szüksége van bölcsődei, óvodai, vagy más csoportba való beilleszkedésre, de magában valóban meg is érlelte, és elfogadta ennek gondolatát, akkor az ő magabiztossága átsegíti a csöppséget az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségein. Mi is tudjuk, hogy ez nem könnyű sem  gyermeknek, sem anyukának, sem a családnak, ezért nem is szeretnénk senkit kioktatni, sem meggyőzni, csak támogatni. Talán leghasznosabb, ha megosztunk egy levelet, amit egy anyuka írt nekünk, aki kezdetben abban hitt, hogy a család választ tud adni gyermeke minden igényére. A közös munka során azonban megérezte azt is, hogy ezt mi nem megcáfolni szeretnénk, hanem a biztos családi háttér alapjára egy kis pluszt helyezni. Ez megnyugvást hozott az édesanyának és láthatóan segítette a gyermeket is a feloldódásban.

Köszönjük szépen Ildikónak, hogy megosztotta velünk a következő gondolatokat! 

   

        "Kisfiam éppen két éves volt, amikor elkezdte a Buborék-napokat. Kicsit tartottam a beszoktatás miatt, mert nem tudtam, hogyan fogjuk megélni az új helyzetet. Korábban, amikor nagyobb gyermekeim óvodába kerültek, könnyen zajlottak az elválások, hiszen három évesek elmúltak és sok mindent meg tudtunk beszélni az óvodával kapcsolatosan. Biztosan az is jelentőséggel bír, hogy minden gyermek másként viselkedik és érez egy új helyzetben édesanyja nélkül, azonban legalább annyira számítanak az édesanya reakciói is. Ezen kívül meghatározó tényező az édesanya és gyermek közti kötődés minősége, és a bölcsőde utáni tartalmas együtt töltött idő.

Ha az édesanya biztos abban, hogy gyermeke jó helyen van és bízik az ott dolgozó szakemberek tudásában, akkor mindketten, anya és gyermeke is könnyebben veszik a beszoktatás körüli nehézségeket.

A kisfiam először nem igazán fogta fel, hogy mit jelent a búcsúzkodás, hogy ő marad, én pedig elmegyek és néhány órával később visszajövök érte. Ennek ellenére elmondtam neki, hogy mi fog történni. Rövidre fogtuk a búcsúzkodást, mert éreztem, belekeveredünk egy véget nem érő egymás- és önsajnálatba. Először szívesen maradt, de másodszor már tudta, mi fog következni. Kicsit sírt, de röviddel távozásom után már bekapcsolódott a játékba, a közösségi életbe. Öt alkalommal még hasonlóan zajlottak az elköszönések, de a hatodik napon könnyek nélkül, boldogan ment be a csoportszobába. Érezhető volt magabiztossága, az, hogy jól érzi magát. Nagy fordulópont volt ez az életemben, ami valószínű, látható is volt az arcomon.

Nagyszerű dolog, hogy a Buborék-napokon kisfiam társadalmi életet él, közben fejlesztő foglalkozásokon vesz részt és engedtessék meg, hogy megjegyezzem, de nekem is van néhány órám, hogy feltöltődjem, ügyes-bajos dolgaimat intézzem, és végül örüljünk egymásnak, amikor érte megyek.

Köszönöm,

NI"