Gőzerővel dolgozunk az év végi felméréseken! Az előző értékelésekhez hasonlóan most is olvashattok majd különböző reflexek leépüléséről, kiválthatóságáról. Arra gondoltunk, ideje egy kicsit körbejárni a témát, hiszen a le nem épült csecsemőkori reflexek többet jelentenek annál, hogy behajlik-e az egyik oldali kar, komoly következményei lehetnek a mindennapi életre, az iskolai karrierre.
Természetesen mi a Bubiban pedagógusként vizsgáljuk a gyermekek reflexprofilját, ami nem mérhető egy neurológiai vizsgálathoz, de a mozgásterápiák szempontjából nagyon fontos szerepet játszanak.
Az agyunk, az idegrendszerünk képlékeny, életünk során folyamatosan fejlődik, változik. Már a méhen belüli élet során kialakulnak primitív reflexek, melyek segítik a magzatot, újszülöttet az őt körülvevő világhoz való alkalmazkodásban. Ezek a primitív reflexek egy bizonyos idő után, mikor már a jelentőségük csökken, egy másik, magasabb szintű reflex miatt gátlás alá kerülnek. Ez az állandó változás segíti a magasabb rendű funkciók kialakulását.
Nézzük hát a reflexeket a kialakulásuk és a leépülésük sorrendjében, a teljesség igénye nélkül, csak azokra koncentrálva, melyekkel mi mozgásterapeutaként dolgozunk.
Moro reflex
Az anyaméhben, a 9. héten jelenik meg, a születés pillanatára teljesen kifejlődik. Tipikus esetben az újszülött 2-4 hónapos korára gátlás alá kerül.
Hogyan is néz ki a Moro reflex? Hirtelen fellépő inger hatására egy félelmi reakció lép fel, a karok hátralendülnek, és rövid időre egy megmerevedés is fellép, valamint ezzel a "nyitó mozdulattal" egyidőben egy mély belégzés is végbemegy. Ennek a helyzetnek a feloldásaként a karok befelé-lefelé lendülnek, segítve a kilégzést és tulajdonképpen egy "kismajmos" átölelést eredményeznek.
Ennek a reflexnek a célja az élet első hónapjaiban a hirtelen felmerülő veszély elkerülése, hiszen a csecsemő képtelen eldönteni, hogy a reá leselkedő veszély valós-e, így az agytörzs válaszol helyette biztos, ami biztos alapon.
Amennyiben a Moro reflex nem épül le, a gyermeknél túlzott érzékenység marad fenn, bizonyos érzékszervei túlságosan szenzitívek maradhatnak, gondot okozhat az egyensúly területén, látással kapcsolatos problémák (és így diszlexia-szerű tünetek) is felléphetnek.
ATNR - Aszimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex
Az anyaméhben, a 18. héten jelenik meg, és születésre teljesen kifejlődik. Tipikus esetben az újszülött 6. hónapos korára kerül gátlás alá.
Fontos a szerepe a magzati mozgások kivitelezésében, ami az egyensúlyi rendszer fejlődését, valamint az izomtónus kialakulását vonja maga után. Az ATNR-nek a szülés megindulásában, valamint a szülőcsatornán való átjutásban is fontos szerepe van. A csecsemőkor első hónapjaiban az ATNR-nek köszönhető, hogy a baba oldalra fordítja a fejét, biztosítva ezzel a szabad légzés lehetőségét. Fontos ez a reflex az egy bizonyos tárgy elérésére való törekvésben, vagyis felfedezhetők a szem-kéz koordináció első csírái.
6 hónapos korra gátlás alá kerül az ATNR, mellyel megnyílik az út a bonyolultabb mozgásformák, mint a fordulás, gurulás, majd kúszás előtt.
Amennyiben fennmarad az ATNR, a gyermek mozgásfejlődése késhet, mozgása bizonytalanabb lehet, hiszen, ha elfordítja a fejét valamerre, akkor megfeszülnek az arc felőli végtagok, és behajlanak a tarkó felőliek, így egyfajta robotszerű járás jelenhet meg. Az értékelésekben is többször utalunk a testközépvonal keresztezés nehézségére, ami nagyon gyakran a fennmaradó ATNR számlájára írható. Sokszor a lateralitás kialakulatlansága is az ATNR meglétére utal. Az ATNR felelős az írás/rajzolás közbeni kiforduló testhelyzetért, a papír elforgatásáért, az írás/rajzolás közbeni ferde fejtartásért.
TLR - Tónusos Labirintus Reflex
Az előre mutató TLR az anyaméhben jelenik meg és születéskor jelen van. Tipikus esetben a csecsemő 4 hónapos korában kerül gátlás alá.
A hátra mutató TLR születéskor jelenik meg és a leépülése folyamatos 6 hetes kortól 3 éves korig tart.
A hátra hajló fej, tehát a hátra irányuló TLR akkor fejlődik ki, mikor a magzat a szülőcsatornába helyezkedik. Kulcsfontosságú a megszületés szempontjából. A fej függőleges irányú mozgatása segít a babának a gravitáció leküzdésében. A fejtartás elsődleges funkció, melynek ügyesedése az emberi élet alapja. Szerepe van a látás, a szemmozgások szabályozásában is.
Amennyiben a TLR fennmarad, akadályozza a gyermeket a szabad, magabiztos járásban, hiszen mindig egyfajta "felbillenés" élménytől szenved. Mivel az egyensúlya bizonytalan, nehéz megítélnie távolságokat, sebességeket. Mivel a saját helyzetüket nehezen ítélik meg a térben, gyakran felléphet egyfajta irányérzékelési nehézség, esetleges jobbról-balra írás, stb.. Akadálya lehet a mászásnak, hiszen a fej emelése, a lábak kinyúlását eredményezheti. Fárasztóvá válhat az állás, félelmetessé a magasság (tériszony). Sokszor a TLR fennállása áll a feszes izomtónus hátterében. Nehéz elképzelni, de még (az értékelésekben szintén gyakran felmerülő) alak-háttér differenciálás gyengébb voltát is magyarázhatja.
STNR - Szimmetrikus Tónusos Nyaki Reflex
Az STNR a csecsemő első 6 hónapjában jelenik meg, és még az első életévben le is épül.
A test alsó és felső felének összehangolt mozgásának alakulásában van jelentős szerepe. Bár születés után megjelenik, amikor az újszülött próbál a fekvő édesanyján egyre feljebb haladni, és elérni az életet adó anyamellet, ez hamar eltűnik, és legközelebb már abban lesz fontos szerepe, hogy a baba leküzdve a gravitációt, négykézlábra álljon. A pici karjai kinyúlnak, ha fejét felemeli, és behajlítódnak, ha lehajtja. Mivel az alsó és felső testfél ellentétes mozgását váltja ki, így szerepe van a "feszítő" TLR leépülésében.
Az STNR a szem fókuszálási távolságát is nyújtja.
Amennyiben az STNR nem kerül időben gátlás alá, a mászás nagyon nehézkessé válik. Ekkor látható, hogy nyújtott kézzel előre haladva, lábukat nyújtott állapotban húzzák maguk után, vagy a mászás fázisa egy, az egyben ki is marad.
A mászás elégtelensége a lateralitás késését, a szem-kéz koordináció gyengeségét eredményezheti.
A fennmaradó STNR rossz testtartást, két szemes együttlátási nehézségeket, úszásban való ügyetlenséget okozhat. az STNR-től szenvedő gyerekek az iskolában furcsa testhelyzeteket felvéve tudnak csak megülni a padban, íráskor az asztalra borulva, fejüket megtámasztva írnak.
Nagy vonalakban és a teljesség igénye nélkül ezeket a reflexeket nézzük a mozgásvizsgálatok, valamint az értékelésekhez kötött kontrollok alkalmával. A reflexek integrálódását, leépülését leghatékonyabban mozgásterápiával, TSMT-vel, Szenzoros Integrációs Terápiával, INPP-vel segíthetjük.
Ha bármilyen kérdésetek felmerült, kérdezzetek bátran a Bubiban!
