Iskolakezdés – iskolaválasztás

 

Bár az időjáráson nem látszik, de mégiscsak tavasz van, ami többek között az idén tankötelezett korba lépő óvodások és szüleik számára kiemelten fontos időszak. Ilyenkor hoznak döntéseket a családok arról, hogy gyermekük iskolába menjen-e vagy maradjon még óvodában, és legtöbb helyen döntés születik arról is, hova járjon iskolába a hamarosan elsős kisgyerek. A téma aktualitása miatt ebben az írásban áttekintjük az iskolaérettség és az iskolaválasztás néhány fontos szempontját, remélve, hogy ezzel is segítjük a szülőket eligazodni a kérdésben.

A tankötelezettség törvényi szabályozása

Az iskolakezdésre, tankötelezettségre vonatkozó szabályozást a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény tartalmazza. Eszerint a gyerekek hatévesen tankötelezett korúakká válnak. Azonban ez a 2013.január 1-től érvényes szabály azokra a gyerekekre vonatkozik, akik 2007. szeptember 1. előtt születtek, és így 2013. augusztus 31-én betöltik hatodik életévüket – ők a törvény értelmében főszabályként szeptembertől iskolába mennek.

Sok kisgyerek esetében ez egyértelműen a gyerek legfőbb érdekét szolgálja, mert az óvodai évek tapasztalatai alapján, szülei szerint és saját maga szerint is alkalmas már arra, hogy iskolás legyen. De mivel a gyerekek között nagy egyéni különbségek lehetnek ebben a kérdésben is, sok olyan gyereket is találunk, akinél nem ilyen egyértelmű, hogy még az óvodában vagy már az iskolában van-e a legjobb helyen.

A törvény meghatározása szerint az óvodavezető döntése alapján a gyermek még egy évet óvodában maradhat. Az óvodavezető döntését leggyakrabban szakértői vizsgálatra alapozva hozza meg.

Természetesen a szülő (mint gyermeke igazi szakértője) véleménye is számít ebben a kérdésben, a döntés meghozatalakor az óvodavezető ezt is figyelembe veszi.

Mindemellett abban, hogy egy gyerek iskolába menjen vagy maradjon még egy évet óvodában, nagyon gyakran az óvodai férőhelyek szűkös száma is meghatározó tényezővé válik, amely nem szakmai szempontot jelent, de nagy hajtóerő abban, hogy minél több hatéves iskolába menjen. Az iskolaérettség kérdésében érintett szakemberek közös felelőssége, hogy ne ez a szempont legyen a legmeghatározóbb a döntéshozásban.

A szülő március 1. és április 30. között köteles gyermekét beíratni a választott vagy a lakóhelyi körzet szerint illetékes alapfokú oktatási intézménybe.

Az iskolaválasztásról

Amikor egy kisgyerek iskolába megy, a szülőket gyötrő egyik legnehezebb kérdés, hogy melyik iskolát válasszák, milyen intézménybe írassák gyermeküket.

Közhely, de mint minden közhely, igaz is, hogy az elsős számára másodlagos az, hogy milyen iskolát választunk, sokkal fontosabb a tanító néni/bácsi személye. A kisgyerek számára az első osztálynak kell biztosítania az óvodáskor és az iskoláskor közötti átmenetet, ezért az elsős tanító néninek jobban kell hasonlítania egy óvó nénire, mint egy középiskolás tanárra.

A kisgyerek számára a játékos, gondolkodtató, érdekes feladatok azok, amelyek fenntartják azt a természetes érdeklődést a tanulás, az új ismeretek megszerzése iránt, amellyel minden kis elsős belép az iskola kapuján. Ha a tanító néni ügyes, ha az iskola gyerekközpontú, akkor ez a lelkesedés megmarad, és hosszan elkíséri a gyereket a tanulás évein.

Fontos, hogy az iskola, a pedagógus legyen készen arra, hogy fogadja az elsősöket: legyen elfogadó a légkör, amelyben nem a fegyelmezés, a szabályok a hangsúlyosak. Legyen szabad a kis elsősnek játszani, szaladgálni, mozogni, az iskola reagáljon elfogadó módon arra a tényre, hogy egyik kisgyerek sem tud többször negyvenöt percig „jól viselkedni” az iskolapadban. Legyen az iskola pedagógiai megközelítésében kész arra, hogy a kisgyerekekhez alkalmazkodjon. Változatos és érdekes legyen az, ami az órákon zajlik.

Ma már szerencsére természetes, de azért nem árt megemlíteni, hogy elsőben még nem kell a gyerekeket otthoni feladatokkal, gyakorlással terhelni, az otthoni idő a pihenésé, játéké, szülőkkel, családdal való örömteli együttlété.

A gyerekek ebben az életkorban nagyon érzékennyé válnak a teljesítményre, rangsorolnak, értékelik magukat és a többi gyereket az osztályban, ezért nagyon nagy súlya van a tanár visszajelzésének, türelmes, segítő, pozitívan odaforduló attitűdjének. Fontos, hogy a pedagógus, akit választunk, képes legyen a gyerekeket a maga egyediségében nézni és értékelni, a fejlődésüket nagyrészt önmagukhoz mérni és pozitívan, megerősítő módon reagálni a gyerekek teljesítményeire.

 

Érdemes bízni szülői önmagunkban: a szülő az, aki gyermekét a legjobban ismeri, és vele közösen, nyugodtan átgondolva, elengedve a sok megfelelési kényszert válasszuk ki azt az intézményt és pedagógust, ahol és akinél gyermekünk megkezdi évtizedeken át húzódó iskolás életét.

Nagy Éva

Pszichológus