Az új tanév kezdetével egyre több kérdés érkezik hozzánk a csoportjainkba való beszoktatásról, meg arról, mennyire érett már egy kisgyermek arra a foglalkozásra, amit mi valamilyen okból indokoltnak tartanánk. Vajon nem lesz-e túl fárasztó? Nem fog-e hiányozni az otthoni rutin? Hogyan fog játszani a többiekkel? Rengeteg kérdés, amik mind joggal merülnek fel egy félelmekkel teli édesanya lelkében. A mi válaszunk első hallásra kicsit drasztikus lehet, de őszintén azt gondoljuk, hogy akkor, ha az édesanya nem csak tudja hogy gyermekének szüksége van bölcsődei, óvodai, vagy más csoportba való beilleszkedésre, de magában valóban meg is érlelte, és elfogadta ennek gondolatát, akkor az ő magabiztossága átsegíti a csöppséget az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségein. Mi is tudjuk, hogy ez nem könnyű sem gyermeknek, sem anyukának, sem a családnak, ezért nem is szeretnénk senkit kioktatni, sem meggyőzni, csak támogatni. Talán leghasznosabb, ha megosztunk egy levelet, amit egy anyuka írt nekünk, aki kezdetben abban hitt, hogy a család választ tud adni gyermeke minden igényére. A közös munka során azonban megérezte azt is, hogy ezt mi nem megcáfolni szeretnénk, hanem a biztos családi háttér alapjára egy kis pluszt helyezni. Ez megnyugvást hozott az édesanyának és láthatóan segítette a gyermeket is a feloldódásban.
Köszönjük szépen Ildikónak, hogy megosztotta velünk a következő gondolatokat!
"Kisfiam éppen két éves volt,
amikor elkezdte a Buborék-napokat. Kicsit tartottam a beszoktatás miatt, mert
nem tudtam, hogyan fogjuk megélni az új helyzetet. Korábban, amikor nagyobb
gyermekeim óvodába kerültek, könnyen zajlottak az elválások, hiszen három
évesek elmúltak és sok mindent meg tudtunk beszélni az óvodával kapcsolatosan.
Biztosan az is jelentőséggel bír, hogy minden gyermek másként viselkedik és
érez egy új helyzetben édesanyja nélkül, azonban legalább annyira számítanak az
édesanya reakciói is. Ezen kívül meghatározó tényező az édesanya és gyermek
közti kötődés minősége, és a bölcsőde utáni tartalmas együtt töltött idő.
Ha az édesanya biztos abban, hogy
gyermeke jó helyen van és bízik az ott dolgozó szakemberek tudásában, akkor
mindketten, anya és gyermeke is könnyebben veszik a beszoktatás körüli
nehézségeket.
A kisfiam először nem igazán
fogta fel, hogy mit jelent a búcsúzkodás, hogy ő marad, én pedig elmegyek és néhány
órával később visszajövök érte. Ennek ellenére elmondtam neki, hogy mi fog
történni. Rövidre fogtuk a búcsúzkodást, mert éreztem, belekeveredünk egy véget
nem érő egymás- és önsajnálatba. Először szívesen maradt, de másodszor már
tudta, mi fog következni. Kicsit sírt, de röviddel távozásom után már
bekapcsolódott a játékba, a közösségi életbe. Öt alkalommal még hasonlóan
zajlottak az elköszönések, de a hatodik napon könnyek nélkül, boldogan ment be
a csoportszobába. Érezhető volt magabiztossága, az, hogy jól érzi magát. Nagy
fordulópont volt ez az életemben, ami valószínű, látható is volt az arcomon.
Nagyszerű dolog, hogy a
Buborék-napokon kisfiam társadalmi életet él, közben fejlesztő foglalkozásokon
vesz részt és engedtessék meg, hogy megjegyezzem, de nekem is van néhány órám,
hogy feltöltődjem, ügyes-bajos dolgaimat intézzem, és végül örüljünk egymásnak,
amikor érte megyek.
Köszönöm,
NI"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése