A fejlődés lenyomata

A gyermekek rajzfejlődése egyfajta lenyomata, láthatóvá tétele érzelmi-, értelmi-, valamint finommotoros fejlettségüknek, azon túl aktuális lelki állapotuknak. Ezért fontos ismernünk az alkotás folyamatának természetes alakulását, figyelnünk gyermekünk rajzait.

A rajz jelensége már a legkorábbi időszakban megjelenik. Legtöbbször ez még marokkrétával, zsírkrétával, esetleg ujjfestékkel történő firkálást jelent. 

   

8 hónapos és 2 éves kor között jelen van a firkaöröm. Élvezik a mozgásában lévő lendületet, a nagymozgások felett gyakorolt egyre nagyobb befolyást. Örömet okoz a gyerkőcök számára, hogy irányíthatják saját mozgásaikat.

18 hónaposan már a lengőfirka és a körkörös gomolyfirka van túlnyomó többségben. Pár hónap alatt differenciálódni kezdenek, szóródnak, majd kialakul a spirálforma, a csigavonal. Ebben az időszakban történik az alapfirkák kialakítása, begyakorlása.

2-3 éves korra kezdi a szem vezetni a kezet.  Már láthatóvá válnak a strukturáltság első jelei. A rajz címét főleg a környezet indukálja. Ekkor hangoznak el a jól ismert kérdések: „De szépet rajzoltál! Ugye ez anya (apa, baba, kutya… stb.)?” A gyermek a már megszületett rajzokat nevezi el. A kapcsolat még esetleges, pár perc múlva talán egész mást jelent majd számára az elkészült mű. A lap adott részére szorítkozás már kifejezett szándékosságra utal. A spontán önkorrekciók, mely a rosszul sikerült zárt figurák utólagos bezárásából alakul ki szintén arról tanúskodik, hogy a gyermek számára fontos, hogy „milyen munkát ad ki a kezei közül”. A firkák halmazából kiemelkedik egy-egy elem, mely már jellemző lehet a gyermek személyiségére.

A zártfirka megjelenése egybe esik az Én-tudat kialakulásával. Bizonyos firkajegyek motorikussá válnak, így előtérbe kerülhet az intellektus. A gyakran firkáló gyermek ebben az időszakban kezdi el kombinálni az alapfirkákat. Így alakulnak ki a két, majd a 3, vagy több firkából álló kompozíciók.

3 éves korra előtérbe kerülnek az őssémák. A sémákhoz a gyermekben bonyolult, érzelmileg telített élményszövedék kapcsolódik. Erre az időszakra tehető az írást utánzó firka megjelenése is.

A gyermekek 1-3 éves kor körül firkának, vonalaiknak jelentést is adnak, de alakot adni képtelenek. Később elkezd alakokat rajzolni, s megfigyelhetjük, a gyermek állandóan ezt az alakot rajzolja, különféle jelentéssel ruházza fel, s csak később tér át másra.

4-5 éves korban alakzatai már biztonsággal felismerhetők, de konfliktust jelent a gyermek számára, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak. Ennek okát a látásmódban és fiziológiai tényezőkben találjuk meg. Azt rajzolják, amit tudnak, vagy éreznek a tárgyról, s nem azt, amit látnak. A bonyolult formák alkotják a rajzokat. Ezek már összetett motívumok, melyek segítségével megszülethetnek a leképező szándékú ábrák. Általában egyszerű alakzatot választanak, amit hamar el is készítenek, és rögtön új rajzba kezdenek. Így előfordulhat, hogy több tíz ábra kerül egy rajzlapra. Természetesen ez a jelenség annak köszönhető, hogy képzeletük még rendkívül csapongó.

A 6 éves gyermek már inkább a realitás felé fordul. Ekkor már megjelennek az első díszítő elemek is. Gyakorivá válik az átlátszóság is.

A 7-10 éves korosztály egyre többször készít profil-vegyes profil rajzokat. Sokat és szívesen rajzolnak kompozíciókat. Érzelmeik még gyakran dominálnak. A csapongó képzeletet tetten érhetjük a „tévedésekben”. A gyermekek nem törődnek a megfelelő arányokkal, a tárgyakat és részeiket nem valóságos viszonyuknak megfelelően, hanem olyan sorrendben rajzolják le, ahogyan eszükbe jut. Alkotásaikat nem a valóság, hanem a képzelet irányítja. Tetten érhető a megtartás lelki funkciójának képi megjelenése. A valósághű ábrázolásra törekednek, sokat radíroznak, javítgatják alkotásaikat.

9 éves korban gyakran készítenek elbeszélő képeket, amit egy filmhez lehet hasonlítani. A gyerekek negyede már teljes profilban ábrázol, ízületi mozgást is feltüntetnek. A legfeltűnőbb a helyes arányok megjelenése. Az egocentrikus rajzolás más, áttételesebb formát önt. Rajzaikat vázlatosan kezdik, s később fokozatosan dolgozzák ki azokat.

10 éves korban nagy változás áll be. Ritkábban rajzolnak a képzelet után. Hangsúlyosabbá válnak az individuális különbségek. Próbálják megvalósítani a perspektivikus ábrázolást.