Tegnapelőtt jön majd a Nagyi!

Az értékelésekhez kapcsolódó sorozatunkban már beszéltünk tájékozódásról. Mai cikkünkben az idői tájékozódásról szeretnénk egy kis összefoglalót adni, hiszen ez egy fontos, és nagyon gyakran elmaradást mutató funkció.

Tájékozódni az időben nem egyenlő a napok helyes sorrendben való felsorolásával, hiszen az csak egyfajta "versmondás". Az időben történő eligazodás azt jelenti, ha meg tudja mondani a gyermek, hogy milyen nap van péntek után, szerda előtt, melyik napszakhoz kapcsolódik az uzsonna, otthonról oviba menet előbb buszra szállunk, vagy villamosra, stb...

A felsorolásból is kitűnik, hogy itt nem egy megtanulható tudásról van szó, hanem sokféle alapképesség egy időben történő, összehangolt működéséről. 

• A jól működő idői tájékozódáshoz szükség van egy alap szókincsre, ami alapvetően az időfogalomhoz kapcsolódik, de a téri (saját testen való) tájékozódásból fakad, pl.: előbb, végül, közben, után, rövid, stb.. 
• Másrészt ahhoz, hogy az időben jól navigáljunk, magas szintű fogalmi gondolkozás kell, hiszen olyan dolgokról elmélkedünk, amik nem láthatóak, és még el is múlnak.
• Szükség van a szerialitás (sorrendiség) jó működésére is, hiszen az idő múlása, egyenlő az események meghatározott, és meg nem változtatható sorrendjével. Belátható, hogy az a gyermek, aki nem tud piros-kék-piros-kék gyöngyökből láncot fűzni, nehezen fogja megtanulni a hónapokat.

Természetesen, ezek az alapot jelentő gondolkodási funkciók sem egyszerre, és tökéletesen fejlődnek, így az idői tájékozódásnak is különböző szintjei várhatók el.

A napszakokat, napokat, évszakokat, hónapokat meg kell tanulni, mint a szorzótáblát. Amelyik gyermeknél ez nehézségekbe ütközik, szó szerint meg kell tanítani versikék, mondókák, egyszerű rigmusok segítségével. Az, hogy ebből idői tájékozódás alakulhasson ki, az már gyakorlás és érés kérdése.

Pár egyszerű ötlettel szeretnénk segíteni, hogy otthon segíthessétek a lurkókat:

Három éves kor körül már illik egy adott nap eseményei között eligazodni. Egyszerű dolgokra gondolunk, mint az étkezések és a napszakok. Tudják a gyerekek, hogy Apa este jön haza, vacsorára; délutáni alvás után uzsonnázunk; délelőtt a játszótéren esszük meg a banánt tízóraira. A legtöbb esetben az étkezésekhez kötjük a napszakokat. Amennyiben a kiscsoport alatt, a rendszeres napirend segítségével sem alakul ki ez a fajta tudás, érdemes a gyerekeknek a lehető legtöbb esetben megfogalmazni az összefüggéseket.

Pl.: Délután, alvás után átmegyünk a nagyihoz. Ebéd előtt nem eszünk édességet, majd csak ebéd után. stb.,

Kiscsoportra tehető az évszakokban való eligazodás is. Az évszakok esetében nem katasztrófa a középsős kori bizonytalankodás sem, de érdemes öltözékhez kötve sokszor elmondani a váltakozás jelentőségét.

Pl.: Fel kell venni a csizmát...stb., de jó lesz, ha elmúlik a tél! Jön a tavasz, és nem kell ennyire beöltözni.

De nagy a meleg! Fürdőruhában játszhatsz a kertben. Sajnos, mindjárt jön az ősz, és hűvösebb lesz. stb.

A napszakok és az évszakok közötti tájékozódás után alakul ki a legtöbb esetben a napok közötti eligazodás. Kezdetben a gyerekek azt tanulják meg, hogy kedden járok a Bubiba, csütörtökön judo-ra, szombaton lovagolni. Később már azt is tudják, hogy holnap megyek a nagyihoz, de az igazi magabiztosság ebben a tárgykörben csak 6 éves kor körül szilárdul meg. Klasszikus a példa, hogy holnapután mentünk moziba. Akkor könnyítjük meg gyermekünk dolgát, ha sűrűn használjuk ezeket a fogalmakat. Esténkét beszéljük át, hogy ma ez, és ez történt, holnap..... Tanítsuk meg a gyerekeket elmesélni, hogy mi történt velük: Tegnap az állatkertbe kirándultunk az ovival. Ma apa vitt balettra. stb.

A hónapok kérdése pedig még nehezebb. Óvodás gyermekektől nem is várjuk el ezt az ismeretet.

Nagyon fontos azonban, egy nap eseményeinek ismerete, a történtek helyes sorrendbe állítása. Fontos, hogy el tudják mondani a gyerekek, hogyan telik a reggel a felkeléstől az oviba érkezésig. Nagycsoportban már el kell tudni mesélni, hogyan jutunk el az oviból a különórára, stb. Itt is a folyamatos gyakorlás jelenti a segítséget.

Azoknál a gyerekeknél, akiknek a szokásosnál is nehezebben megy az időben való eligazodás, készíthetünk ábrákat, hogy a tünékeny idő a vizualizálás segítségével könnyebben megfogható legyen. A legtöbbünk által jól ismert példák a naptár készítése egy-egy eseményhez, hónapforgó, évszakforgó, órarend, stb.