SZIT és a Taktilis ingerlés

Sok gyermeknél figyelhető meg a taktilis ingerkeresés, vagy hárítás. Ez azt jelenti, hogy  a tapintásos érzékleteknek a feldolgozása sérül, pedig éppen a tapintás útján kapott ingereknek a legközelebbi a kapcsolata az érzelmekkel. Nézzük csak, hogy miért!

Bőrérzékelésünkön keresztül tudjuk elkülöníteni belső világunkat, a külvilágtól. Az érintéseken keresztül éljük meg az intimitást, és több kutatás szól arról, hogy még az immunrendszerünket is stimulálja.
Taktilis rendszerünk már a méhen belül is aktív, és megszületéskor már működőképes (pl.: szopóreflex). Később fontos szerepet kap az anya-gyermek kapcsolat alakulásában is.
Hiperaktív és figyelemzavarral küzdő gyermekeknél gyakran megfigyelhető a taktilis ingerekre adott eltúlzott válasz, például zavarja őket a pulóverben a címke, csikizi a bokájukat a zokni, nehézséget okoz a hajmosás és a körömvágás, stb..  Autizmus spektrumzavarral élő gyerekek esetében pedig gyakori a taktilis ingerek keresése, amik nyugtató hatással bírnak a gyerekekre. Ritkán, de előfordul a tapintásos ingerek erős hárítása, mely akár fizikai tüneteket (remegés, megriadás, stb.) is kiválthat.
A tipikustól eltérő válaszreakciók hátterében a szenzoros ingerek feldolgozásának zavara állhat, mely a ’torna’ segítségével sokat finomodhat, így a gyerekeknek napközben nem az foglalja le a figyelmi kapacitását, hogy szúr-e a pulóverük, vagy van-e gomb a szoknyájukon, hanem oda tudnak figyelni a tanító nénire.

Persze a ’taktilis ingerlés’ nem újdonság. A legtöbb édesanya ösztönösen alkalmazza a pólyába kötéstől kezdve a Csipp-csipp csókáig, a megnyugtató simogatástól az ingerlő csikizésig. Ugyanakkor napjainkban egyre kevesebbszer szaladgálnak a gyerekek mezítláb a fűben, ritkán hemperegnek az avarban, vagy szénaboglyában, szerencsére a legtöbb kisgyermeknek van cipője, így nem kell mezítláb róni a földutakat. A terápiában ezeket az ingereket kínáljuk fel a gyermekek számára, és miközben ők jól szórakoznak, az előzőekben kifejtett területekre pozitív hatást gyakorolhatunk. 

Első osztályos a gyermekem - És nem ír szépen

A szünetben volt időnk alaposan átnézni a tankönyveket és a füzeteket, és gyermekünk írása olyan messze van a „gyöngybetűktől”, mint Makó Jeruzsálemtől.

Álljunk neki gyakorlófüzetbe előírni az íráselemeket, és naponta 10 sort írassunk ’k’ betűkből? ELLENKEZŐLEG!  Az iskolának megvan a saját tempója, tanterve, haladni kell a tananyaggal. Nem mindig van elegendő idő a gyakorlásra. Ezért, ha van időnk, és meg tudjuk teremteni hozzá a szeretetteljes, játékos (semmi esetre sem korrepetáló) légkört, akkor játsszunk a vonalakkal!

 

A/3-as, vagy széthajtott újságpapíron rajzoljunk lustanyolcasokat (végtelen jelet). Segítsük a nagy, lendületes mozgásokat.

A tanult betűket-íráselemeket készítsük el térbeli változatban. Vastag fonalból ragasszuk egy papírra, gyurmából hajtsuk meg, írjuk egy tálca lisztbe. Ezek ujjal való lekövetése segíti a bevésődést.

A/4-es lapon, vagy írólapnyi méretben gyakoroltassuk a tanult íráselemeket, betűket írni.

És, ha mindezen lépcsőfokokat végig jártuk, akkor fokozatosan csökkentsük a méreteket. Ahhoz, hogy a hármas vonalközben eligazodva szépséges formákat írjon gyermekünk, a kéztőcsontoknak is meg kell érnie, amit nem segít elő a milliomodik sor kapuvonal megírása.

Tegyük élvezetessé az unalmas gyakorlást!

Első osztályos a gyermekem - És nagyon fáradt

A mai elsősöknek nem ritka, hogy egy nap 6 tanórájuk van. Reggel 7:45-től du. 16-ig az iskolában vannak, ahol minden percben meg kell felelniük az iskola elvárásainak. Érthető hát, hogy a lelkileg (új emberek, új szabályok, feladathelyzet, esetleges kudarcok…) és testileg (megváltozott fiziológiai kihívások: csak szünetben lehet pisilni, padban kell ülni, esetleg hiányzik a délutáni pihenő… ) is megterhelő körülmények között a legtöbb kis elsős nagyon elfáradt az őszi szünetre. Mit tehetünk, hogy megkönnyítsük a helyzetüket?

Ha eddig nem tettük, akkor most már tapasztalataink miatt is biztosítsunk elég időt a pihenésre. Ez nem csak azt jelenti, hogy 20 óra körül kerüljenek ágyba a gyerekek, hanem figyeljünk arra is, hogy az iskola után lehetősége legyen csemeténknek félre vonulni, egy kicsit magába fordulni-feldolgozni a nap eseményeit. Próbáljuk őt mentesíteni a túlságosan sok ingertől, ne zúgó TV, vagy zene mellett játsszon, csökkentsük a vendégségek számát, stb. Figyeljünk arra is, hogy este már ne egyenek nehéz, megterhelő ételeket a lurkók, nehogy később álmatlanul forgolódjanak az ágyukban.

Figyeljünk oda a táplálkozásra! A legtöbb iskolában az első-második óra után mennek a gyerekek tízóraizni. Ahhoz, hogy addig is tudjanak figyelni, nagyon fontos, hogy otthon reggelizzenek! És az sem mindegy, hogy mit esznek. Olyan reggelit válasszunk, melynek energiája kitart a következő étkezésig. És, bár már nem is emlékszünk a nyári nagy melegekre, tanítsuk meg gyermekünknek, hogy milyen fontos is a folyadékpótlás! Biztosítsunk ivási lehetőséget! Vésztartalékként (hirtelen éhség, fejfájás, fáradtság esetére) legyen gyermekünknél egy kis utánpótlás. Persze nem szendvics, hanem könnyen bekapható, nem maszatoló ’falatka’, pár szem dió, mazsola, stb.

A pszichés kifáradás megelőzése érdekében pedig a nyugalom, kiszámíthatóság, biztonság az elsődleges. A napi rutinok, a bejósolhatóság csökkenti a feszültséget, segíti az eligazodást a teendők között.

A sport, a rendszeres mozgás nem csak strukturálja a hetet (pl.: a csütörtöki edzés után egy nap múlva itt a hétvége), de oxigénnel tölti fel a testet, és nem, hogy fárasztaná a gyermekeket, éppen a fittséget növeli.

Ezeknek a szempontoknak a figyelembe vételével engedjük vissza szemünk fényét az iskolába!