Bőrérzékelésünkön keresztül tudjuk elkülöníteni belső
világunkat, a külvilágtól. Az érintéseken keresztül éljük meg az intimitást, és
több kutatás szól arról, hogy még az immunrendszerünket is stimulálja.
Taktilis rendszerünk már a méhen belül is aktív, és megszületéskor már működőképes (pl.: szopóreflex). Később fontos szerepet kap az anya-gyermek kapcsolat alakulásában is.
Hiperaktív és figyelemzavarral küzdő gyermekeknél gyakran megfigyelhető a taktilis ingerekre adott eltúlzott válasz, például zavarja őket a pulóverben a címke, csikizi a bokájukat a zokni, nehézséget okoz a hajmosás és a körömvágás, stb.. Autizmus spektrumzavarral élő gyerekek esetében pedig gyakori a taktilis ingerek keresése, amik nyugtató hatással bírnak a gyerekekre. Ritkán, de előfordul a tapintásos ingerek erős hárítása, mely akár fizikai tüneteket (remegés, megriadás, stb.) is kiválthat.
A tipikustól eltérő válaszreakciók hátterében a szenzoros ingerek feldolgozásának zavara állhat, mely a ’torna’ segítségével sokat finomodhat, így a gyerekeknek napközben nem az foglalja le a figyelmi kapacitását, hogy szúr-e a pulóverük, vagy van-e gomb a szoknyájukon, hanem oda tudnak figyelni a tanító nénire.
Taktilis rendszerünk már a méhen belül is aktív, és megszületéskor már működőképes (pl.: szopóreflex). Később fontos szerepet kap az anya-gyermek kapcsolat alakulásában is.
Hiperaktív és figyelemzavarral küzdő gyermekeknél gyakran megfigyelhető a taktilis ingerekre adott eltúlzott válasz, például zavarja őket a pulóverben a címke, csikizi a bokájukat a zokni, nehézséget okoz a hajmosás és a körömvágás, stb.. Autizmus spektrumzavarral élő gyerekek esetében pedig gyakori a taktilis ingerek keresése, amik nyugtató hatással bírnak a gyerekekre. Ritkán, de előfordul a tapintásos ingerek erős hárítása, mely akár fizikai tüneteket (remegés, megriadás, stb.) is kiválthat.
A tipikustól eltérő válaszreakciók hátterében a szenzoros ingerek feldolgozásának zavara állhat, mely a ’torna’ segítségével sokat finomodhat, így a gyerekeknek napközben nem az foglalja le a figyelmi kapacitását, hogy szúr-e a pulóverük, vagy van-e gomb a szoknyájukon, hanem oda tudnak figyelni a tanító nénire.
Persze a ’taktilis ingerlés’ nem újdonság. A legtöbb édesanya ösztönösen alkalmazza a pólyába kötéstől kezdve a Csipp-csipp csókáig, a megnyugtató simogatástól az ingerlő csikizésig. Ugyanakkor napjainkban egyre kevesebbszer szaladgálnak a gyerekek mezítláb a fűben, ritkán hemperegnek az avarban, vagy szénaboglyában, szerencsére a legtöbb kisgyermeknek van cipője, így nem kell mezítláb róni a földutakat. A terápiában ezeket az ingereket kínáljuk fel a gyermekek számára, és miközben ők jól szórakoznak, az előzőekben kifejtett területekre pozitív hatást gyakorolhatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése