A gyerek azért követi a szülei által közvetített szabályokat, mert szereti a szüleit és alapvetően fontos számára, hogy ez a szeretet kölcsönös legyen.
Tehát igyekszik megfelelni minden olyan elvárásnak, amit a szülei támasztanak vele szemben. Ez még akkor is így van, amikor nem látszik: a kisovis dacossága mögött lássuk meg azt az ellentmondást, ami benne feszül aközött, hogy önálló akaratát elkezdje megélni, megmutatni és közben a szülő szeretetét sem elveszíteni.
Amikor a kisgyerek dacol (vagy amikor később a kamaszgyerek feszegeti a határokat), az nem a szülei ellen szól, hanem a saját önállóságáért vívott küzdelmet mutatja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése