Jutalmazás és büntetés - Miért és hogyan büntessünk, hogyan ne tegyük?

A büntetés azt jelenti, hogy a gyerek viselkedését olyan módon reagáljuk le, amely kifejezi ennek a viselkedésnek a nemkívánatos voltát és remélhetőleg megelőzi, hogy újból megtegye azt.

A szülő feladata az iránymutatás is, és néha ehhez az kell, hogy a gyereket határozottan tereljük vissza a kívánt irányba, mindig az ő érdekét szem előtt tartva. Nem hagyható szó nélkül az, ha a gyerek a már ismert és tudott szabályokat szándékosan megszegi.

Ma már közismert és elfogadott tény, hogy a fizikai agresszió nem megengedhető a gyereknevelésben, ha mégis megtörténik, az a szülő indulatkezelésének kudarca. De hasonlóképpen nem engedhető meg a szóbeli agresszió sem (a gyerek gúnyolása, szidása, szavakkal való verése, bántása).

Komoly sérülést okoz, bár kevésbé látványosan a büntetésnek azon formája, amelyben a szülő szeretetét vonja meg a gyerektől (akár más büntetési formákkal együtt, akár önállóan). Ilyenkor a szülő nem áll szóba a gyerekkel, elfordul tőle, hideggé válik a légkör és a gyerek körül a szó szoros értelmében megfagy a levegő. A gyerek számára (minél kisebb, annál inkább) a világ kis mikrokozmosz önmaga körül, melynek szülei szeretete olyan alapvető lételeme, mint a levegő. Egy kisgyerek még nem tudja előrevetíteni, hogy amikor a szülő haragszik és elfordul, vagy rácsukja a szobaajtót, ez az állapot (jó esetben) nem örökre szól, illetve hogy mit tehetne a változtatásért, így nincs eszköze annak a hatalmas mértékű szorongásnak a kezelésére, amit ez az állapot kelt benne. Nem tudja értelmezni a helyzetet, így azt a célt sem szolgáljuk vele, hogy megértse, milyen szabály megszegése következményeként kapja a büntetést.

Ha beleképzeljük magunkat a gyerek helyzetébe ebben az állapotban – talán a legjobb módja annak, hogy többé soha ne alkalmazzunk ilyen büntetést.

Jutalmazás és büntetés - Miért teszi azt, amit mondunk neki, és miért nem?

A gyerek azért követi a szülei által közvetített szabályokat, mert szereti a szüleit és alapvetően fontos számára, hogy ez a szeretet kölcsönös legyen.

Tehát igyekszik megfelelni minden olyan elvárásnak, amit a szülei támasztanak vele szemben. Ez még akkor is így van, amikor nem látszik: a kisovis dacossága mögött lássuk meg azt az ellentmondást, ami benne feszül aközött, hogy önálló akaratát elkezdje megélni, megmutatni és közben a szülő szeretetét sem elveszíteni. 

Amikor a kisgyerek dacol (vagy amikor később a kamaszgyerek feszegeti a határokat), az nem a szülei ellen szól, hanem a saját önállóságáért vívott küzdelmet mutatja meg.

Jutalmazás és büntetés - A szabálytanulásról

A világról való tanulás során a gyerek szülei közvetítésével megismeri a társas viselkedést szabályozó elveket. Ezeket fokozatosan építi be, sajátítja el. Először (óvodáskor előtt) a szabályok csak addig léteznek, amíg a szülő jelen van – ha kimegy a szobából, „magával viszi” a szabályokat is.

Óvodáskorban már jobban beépült szabályrendszert láthatunk: a gyerek képes arra, hogy szülei jelenléte nélkül is felidézze ezeket a szabályokat és ezekhez viszonyítsa viselkedését – bár ezek betartása még nehézséget okoz.

Mire iskolás lesz, a gyerek képessé válik arra, hogy saját viselkedését a szabályokhoz igazítsa, és ezeket betartsa akkor is, ha nincs jelen közvetlen jutalmazás vagy büntetés. Ez a fejlődés tulajdonképpen nem áll meg és a különböző szabályok tekintetében eltérő lehet.

A folyamat során az a cél, hogy a személyiségbe beépülő normarendszer mellett egy önszabályozó rendszer is kialakuljon, amely jutalmaz (például az elégedettség, büszkeség érzésével) vagy büntet (bűntudat vagy esetleg szégyen érzésével) és amellyel lehetséges a csábításnak való ellenállás (vagyis ellen tudunk állni annak, hogy szabályt szegjünk olyan helyzetekben, amikor egyébként – látszólag - következmények nélkül megtehetnénk).

Mindez a témánk szempontjából azt jelenti, hogy amikor a gyerek viselkedését értékeljük, és eldöntjük, hogy hogyan reagáljunk rá szülőként, figyelembe kell vennünk, hogy ebben a fejlődési folyamatban ő hol tart általában véve és az adott konkrét szabály vagy elvárás, norma tekintetében.

Nagy Éva 

pszichológus

Jutalmazás és büntetés

Hogyan büntessünk? Miért tegyük egyáltalán? És hogyan kell jutalmazni? Hogyan lehet a jutalom is ártalmas? Szülőként nagy kihívás ezekre a kérdésekre jó válaszokat találni. Összeszedtünk néhány gondolatot, ami segíthet ebben.

A kisgyerek életének egy jelentős része azzal telik, hogy tanulja az őt körülvevő világot, és ezzel együtt azt is, ahogyan ő maga és mások jelen vannak ebben a világban – ez a szocializáció folyamata. Ezt a tanulást a szülők segítik azzal, hogy irányt mutatnak a gyereknek és határokat szabnak, segítve ezzel azt, hogy gyermekük kiteljesedjen, és ugyanakkor megfelelően alkalmazkodjon is az őt körülvevő világhoz. Ez azzal is jár, hogy a gyerek természetes viselkedését befolyásolják, jutalmazással és büntetéssel, megerősítve a kívánt viselkedést és büntetve azt, ami elkerülendő.

Cikkünk a héten 6 további folytatásos résszel jelentkezik.

Nagy Éva

pszichológus

Tervezz tortát a Bubinak!

 

A Buborék Fejlesztő- és Játszóház januárban ünnepli 4. születésnapját! Az elmúlt időszakból nagyon sok örömünk, emlékünk kötődik a hozzánk járó gyerekekhez, ezért ünnepelni is velük szeretnénk!

Szeretnénk, ha a Bubi születésnapi tortája egyedi, és megismételhetetlen, na meg persze eszméletlenül finom lenne, ezért TORTA-TERVEZŐ, rajzpályázatot  hirdetünk.

Január 31-ig várjuk a gyerekek rajzait, és írásban a hozzájuk tartozó szöveges magyarázatot (íz, szín, egyéb magyarázat), hogyan is képzelik el Ők a Bubi tortáját! Hogy milyen tortakölteményeket álmodnak a gyerekek a számunkra, Ti is megcsodálhatjátok a Facebookon!

A hozzánk leginkább illő tortát egy ügyes cukrász elkészíti, így ez az álom valóra is válik! A nyertes pályaművet megalkotó gyermek a Bubi születésnapi zsúrján meg is kóstolhatja az általa kitalált édességet!

Várjuk a torta terveket!

Diszlexiás a gyerek?

Gyakran fáj a feje, fáradékony és ismeretlen helyen nehezen tájékozódik?

Lehet, hogy nem tanulási zavarról, hanem szemészeti problémáról van szó!

A kétszemes együttlátás zavara diszlexiás tüneteket, magatartászavart, fáradékonyságot, gyakori fejfájást (esetlegesen migrénes fejfájást), szempirosodást, kettős látást, bizonytalan térérzékelést okoz, de a valódi probléma, vagyis a rejtett kancsalság nem derül ki.

A rejtett kancsalság felismeréshez műszeres szemészeti kivizsgálásra van szükség. A működésben való eltérés abból adódik, hogy tipikus esetben a látott tárgy mindkét ideghártyán nyomot hagy, de agyunk csak akkor látja azt egynek, ha az ideghártyákon megfelelő pontokra esnek a lenyomatok. Ezen a mechanizmuson alapul a térlátás is, ami egy tanult művelet. Ezen tanulás alapján az agy a szemeket párhuzamos állásra kényszeríti, ami rejtett kancsalság esetén fáradékonysághoz vezethet.

Természetesen nem minden olvasási nehézség hátterében áll rejtett kancsalság de van pár tünet, melyek fennállása esetén érdemes szemészhez fordulni. Mik is lehetnek ezek a felhívó jelek?

• A gyerekek sokszor panaszkodnak „úszkáló”, „lebegő” sorokról, szavakról, kettős látásról, váltakozó méretű betűkről.
• Gyakori, hogy megbillentett fejjel, vagy eldőlve (fekve) olvasnak, nézik a táblát, vagy a televíziót.
• Bizonytalan a térérzékelésük, lépcsőn járásuk.
• Ha megkérdezzük tőlük, hogy „Melyik szemeddel nézed?”, vagy „Szokott-e kikapcsolni az egyik szemed?”, nem lepődnek meg, értik a kérdést, hiszen valóban sokszor megtörténik velük, hogy az agyuk csak az egyik szemből érkező információkat dolgozza fel, hogy egy kis pihenőhöz jusson.

A rejtett kancsalság okozta panaszok nem egységesek, nem mindenkinél vált ki erőteljes tüneteket. Az egyén idegrendszere befolyásolja a kétszemes együttlátás zavarának következményeit.

Bár a szemész szakorvosok véleménye megoszlik ezen kérdéssel kapcsolatban, ez mégis egy lehetőséget jelenthet a tanulási nehézség egyik lehetséges okának megfejtéséhez. A Pola-teszt igazolhatja a kétszemes együttlátás zavarának fennállását, és abban az esetben a sok kellemetlenség prizmás szemüveggel orvosolható.

Amennyiben a fenti problémákat észleljük, egy kis utánajárást megér a kétszemes együttlátás minőségének tisztázása, és szemész szakorvossal, vagy optometristával való konzultáció.

Négy éves lett a Bubi! Egy éves a Bubitippek!

Az újév kapcsán mi is visszatekintettünk az előző évre. Sok minden történt 2012-ben! Szorosabbá vált  a kapcsolatunk, a hozzánk járó családokkal. Javítottuk a kommunikációt a szülőkkel, ennek érdekében több fogadóórát, szülői értekezletet tartottunk, és két alkalommal nyílt órák keretében engedtünk bepillantást foglalkozásaink életébe.

Két családi rendezvényen, a Családi Napon júniusban, és a Mikulás-délelőttön decemberben tölthettünk együtt egy-egy szombat délelőttöt. Mi nagyon jól éreztük magunkat, és örültünk, hogy a több, mint 100 fős rendezvények családias légkörben zajlottak, és a fényképekről vidám gyermekarcok mosolyognak vissza ránk.

A Bubi csapatának alkotó, szerves tagja lett az új pszichológus kolléganő, aki nem csak a gyerekeknek segít a nehézségek feldolgozásában, hanem a szakmai team munkánkat is segíti.
2012-ben is sokan választották a Bubis nyári táborokat. Az egyes turnusokban sok fejlesztés, móka és kacagás mellett sok külső helyszínen szervezett programon vettünk részt.

Megújultak a féléves és az év végi értékeléseink, és szorosabbá vált a kapcsolatunk a külső kollégáinkkal (DSGM terapeuták, óvónők, gondozónők, szakorvosok).

Amellett, hogy a gyerekeket fejlesztettük, mi is nagyon sok képzésen, konferencián vettünk részt, hogy a lehető legmagasabb színvonalú, naprakész tudással segíthessünk a hozzánk forduló családoknak.

A felsorolásból látható, hogy a Bubival nagyon sok minden történt az előző évben, de 2013-ra is rengeteg ötletünk van! Figyeljétek Facebook oldalunkat, Hírlevelünket, a Bubiban a faliújságot, és a blogot, hogy minden információ időben eljusson hozzátok!

És, ha már a blogot emlegettük! A Bubi 4. születésnapja egyúttal azt is jelenti, hogy a Bubitippek blog 1 éves!  

Mindenkinek boldog új évet kívánunk!