Lateralitás

Már mindenki megkapta a féléves értékelést a Bubiban. Arra gondoltunk, pár kiemelkedő területről írunk a blogon, hiszen vannak olyan fontos mérföldkövek, amit sokan olvashattatok, mint fejlesztendő terület. Reméljük, segítünk a szóban forgó területek fontosságának feltárásában, és pár ötlettel is szolgálhatunk az otthoni fejlesztési lehetőségekre vonatkozóan.

A sorozat első cikke a lateralitásról szól.

Az emberi agy két féltekére oszlik. A két agyfélteke különböző területekért felelős. Ezt az aszimmetriát nevezzük laterális dominanciának. Testünk féltekei irányítása keresztezett, ami azt jelenti, hogy bal kezünket a jobb félteke, jobb szemünket, pedig a bal félteke irányítja. Az idegpályák ezen átkereszteződése miatt kiemelkedően fontos mozgásforma a mászás, ami ha kimarad, súlyos következményekkel járhat gyermekünk későbbi fejlődése szempontjából. A mászás nem csak a féltekei, hanem a testi lateralitást is nagymértékben fejleszti, mely alapvető a testközépvonal keresztezés és az oldaliság kialakulásához.

Mozgásterapeutaként mi lateralitáson általában az oldaliságot, a két testfél, a jobb és bal oldalak megkülönböztetését, és nem az agyi dominanciákat értjük.

Ezt, vagyis a két testfél megkülönböztetését a különböző életkorokban különféle játékokkal tudjuk segíteni. Íme pár ötlet, de a játékoknak csak a fantázia szabhat határt.

• Csecsemő korban a baba egyik kezére/lábára csatolhatunk csörgőt, szalagot, amikkel játszhat, természetesen az oldalakat váltogatni érdemes.
• Játszhatunk azzal, hogy játékidőben a gyermekünknek csak az egyik oldalára helyezünk el tárgyakat, így Ő csak abban az irányban keresgél majd. Természetesen ekkor is, és a gondozási helyzetekben is (járókában, kiságyban való elhelyezés, szopizás, stb.) nagyon fontos az oldalak váltogatása, mindkét testfél igénybe vétele.
• Ülő helyzetben minél többet manipuláljon a baba egyszerre, mind a két kezével. Foghat, és tanulmányozhat két kézzel egy játékot, de tarthat két dolgot is külön-külön.
• Használjunk ki minden lehetőséget arra, hogy megsimítsuk, megérintsük, különböző anyagokkal átmasszírozzuk kisbabánk testét, közben az éppen megérintett testrészt többször megnevezve.A lehető legtöbb mászási helyzetet teremtsük meg kisbabánknak!

• Nagyobb gyerekeket megkérhetünk, hogy mondják el, mit látnak a bal, vagy a jobb oldalukon (ajtó/ablak felé).
• Végig mehetnek úgy a homokozó szegélyén, hogy a jobb lábuk fenn, a peremen, a bal pedig lent a földön van, és fordítva.
• Játszhatunk olyat, hogy a meghatározott cselekvéseket mindig egy megjelölt kézzel/lábbal kell végrehajtani (pl.: Csak a bal kezeddel szedegesd a babot! Csak a jobb lábaddal pöcköld a ceruzát a földön! Csak a jobb lábaddal gurítsd az autót! Csak a jobb kezeddel csinálj csipetkét! stb.).

A lateralizáció legáltalánosabb példája a kezesség, mikor az egyik kéz dominánsabbá, ügyesebbé válik, de ugyan ilyen megkülönböztetett szerep jut a szemnek, fülnek és a lábnak is. A dominanciáról egy következő cikkünkben olvashattok részletesebben.

• Szobor játék: ha több gyermek van, vagy a szülők is bevonhatók a játékba, akkor pár lépés után egy meghatározott jelre mindenki felvesz valamilyen testhelyzetet. Az éppen soros gyermek pedig elmondja, hogy milyen az általa kiválasztott személy testhelyzete, pl.: jobb kezét felemeli, bal lábán térdel, bal füle a bal vállához ér.
• Emberrajz, testkép: emberrajzot, vagy a gyermeket körülrajzolva saját magát készítjük el. A gyermek kiszínezi a megbeszélt testrészeket, a megbeszélt színnel. Ez a feladat a testsémát is jól fejleszti.
• Nagyobbak is mászhatnak, persze csakis okkal! Szállítsanak valamit a hátukon, bújjanak át valami alatt, stb. Remek móka az ügyesedés mellett!