Téri tájékozódás

 

   A félévi értékelésekben sokszor szerepelnek a testséma, valamint a téri tájékozódás külön- féle nehézségei. Cikkünkben ma erről a két, nagyon is összefüggő területről írunk.

  A téri tájékozódás alapvető fontosságú az iskolaérettséghez, az írás-olvasás, de még a matematika megtanulásához is. A téri orientáció alapja a testséma, hiszen a térben csakis akkor igazodhatunk el megfelelően, ha van egy biztos kiindulási, viszonyítási pontunk.

  A testséma kialakulásához, fejlődéséhez elengedhetetlen a már csecsemőkortól induló mozgásfejlődés, saját testünk megismerése a mozgáson keresztül, annak megtapasztalása, hogy képesek vagyunk irányítani a különböző testrészeinket, valamint komoly szerep jut a bőrérzékelésnek, simogatásoknak. Miután a gyerekek már megismerték, és meg is tanulták saját testrészeiket, felfedezik, hogy van, amiből kettő is van. Ezek a páros szervek nagy segítséget jelentenek a lateralizáció fejlődésében is, megtanulják az egyik-másik, majd a jobb és bal oldal megkülönböztetését.

Mikor a gyerekek már el tudnak igazodni a saját testükön, megértik, hogy „Húzd feljebb a zoknid!”, vagy „Húzd le a derekadon a pólód!”, akkor a térben kezdenek eligazodni. Önmagukhoz viszonyítva megtanulják, hogy „Figyelj előre!” „Nézz a lábad elé!”, stb. felszólítások egy-egy irányt jelölnek.

  Sok-sok gyakorlás után, már nem csak önmagukhoz viszonyítva szemlélik a teret. Meg tudják mondani, hogy „A labda a szekrény előtt van.”, tehát a tárgyak elhelyezkedését már egymáshoz képest is értelmezik. Ez a lépcsőfok a térbeli tájékozódás.

  Az iskolába lépéshez azonban még ez sem elég. Belép a képbe a síkban való tájékozódás. Fontossá válik, hogy egy képen is meg tudja nevezni a gyermek a téri relációkat, hogy meg tudja határozni, hogy az ’x’ jel előtt és mögött mi látható. Meg kell tudni figyelni, hogy annak a bizonyos betűnek a pocakja merre néz, balra?, jobbra?, sőtt jobbra-le?, vagy jobbra föl?, tehát d, b, p, betűről beszélünk-e. Ez nem könnyű, nagyon elvont szint, de az olvasás megtanulásához hihetetlenül fontos, hogy ez az alap stabil legyen!

 

És még innen is emelhetjük a tétet! Gondoljunk csak bele, hogy milyen síkbeli tájékozódást, milyen irányérzékelést vár el a matematika!

Pl.: 72-27=

Ez egy iránytévesztő gyermeknek szinte megoldhatatlan kihívást jelent.

Másik példa az írásbeli szorzás esete:

23x65

Melyik a szorzó és melyik a szorzandó? Merre felé kell eltolni a részeredményeket? Hogy is állunk a helyi-értékekkel?

A helyes válaszok megadásához elengedhetetlen az IRÁNY, a síkban való tájékozódás!

Mivel ez egy egymásra épülő rendszer, fontos, hogy minden lépcsőfoka meglehetősen stabil legyen! Mit is tehetünk szülőként otthon, hogy gyermekünk jól fejlődjön?

Következő bejegyzésünkből ezt is megtudhatjátok!