Szeptember 30-án ünnepeljük a Magyar Népmese napját! Sok cikkben olvashatunk arról, hogy a mese fontos, fejleszti a
gyerekek szövegértését, gazdagítja képzeletvilágukat, segít a feszültségek
feldolgozásában, az esti mese megnyugtat, felkészíti a gyerekeket az elalvásra. De miért is válasszunk a népmesék közül az esti olvasáshoz?
Azon túl, hogy a személyes kedvenceim, rengeteg értéket őriznek a népmesék!
A mese szó kezdetben inkább példázatot, mondát jelentett. A népmese esetében
ennek jelei is fellelhetők, hiszen bár csodás elemekkel tarkított, egyszerű,
népi, főleg élő szóban terjedő történetekről beszélünk, a sorok mélyén
megtalálható a korabeli ember hétköznapi gondja-baja, hiedelmei, félelmei,
világnézete, tehát a mitikus eredet is.
Persze a népmesére különösen jellemző a valóságtól elrugaszkodott „mesebeszéd”,
és a történetek „mesebeli szépsége” is. Az égigérő
paszuly, és a beszélő állatok
ellenére, azért a népmesében nem történhet meg bármi, hanem egy láthatatlan
szerkesztő erő mesei elemekkel egy rendszert hoz létre. Egy különleges tükröt
tart, melyben az adott nép múltja, jelene, népszokásai, mesterségei, hitvilága,
az életbe vetett hite jelenik meg.
A népmesét szokásos szerkezete kiszámíthatóvá, bejósolhatóvá,
jól érthetővé teszi már a gyerekek számára is, hiszen a legtöbb estben a
bevezető formula (Egyszer volt, hol nem
volt, az óperenciás tengeren….) után valamilyen kezdeti nehézség rajzolódik
ki előttük, melyet mindig valamilyen bonyodalom követ, de számíthatunk rá, hogy
a szerencsés végkifejlet után a megszokott záró formula (És még ma is élnek, ha meg nem hóttak.) zárja a mesét.
Persze a gyermekek sok mesei hasonlattal találkozhatnak,
megismerik kultúránk nyelvi elemeit, régi szókincsünket, a mesei monológokból,
ahol a főhősök gondolataikba merülnek, megtanulják érzelmeik, gondolataik
kifejezését, példát látnak a vágyak, történések késleltetésére stb.
Egy szó, mint száz, a népmesék a felszínen hallható szépség
mellett ezernyi dologra tanítanak meg minket, és erősítik kultúránkat.
A Népmese Napján is olvassunk népmesét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése