„azok a jó módszerek, amelyek fokozatosan tanítják a gyerekeket: először hangokat, majd azokból szótagokat, azokból pedig szavakat építenek fel. A jó módszerek lassúak, türelmesek és sok hangos olvasást követelnek a gyerekektől”
Csépe Valéria egyetemi tanár
Az iskolaválasztás egy nagyon nehéz döntés, ami hosszútávon befolyásolja gyermekeink életét. Ebben a kérdésben nem is tudunk, és nem is nagyon szeretnénk állást foglalni, iskolákat ajánlani.
Van azonban pár általános szabály, amit érdemes szem előtt tartani.
• Mindig TANÍTÓNÉNIT válasszunk, mert a pedagógus személyisége, munkamódszere, személyes eredményei sokkal fontosabbak, mint az egész iskola globális megítélése.
• A kisebb osztálylétszám hatékonyabb, gyermekbarátabb.
• Nem az a jó iskola, ahol karácsonyra már olvasnak a gyerekek, hanem ahol biztosítanak számukra elegendő időt az alapvető kultúrtechnikák begyakorlására, melyek később az egész tanulás alapjaivá válnak.
Jó szívvel ennyit ajánlhatunk a figyelmetekbe. Egy módon azonban mégis segíthetünk, megpróbálhatjuk összefoglalni az egyes módszerek sajátosságait, amik segítségével gyermekeink olvasni tanulnak majd az első osztályban. Hangsúlyozzuk, hogy csakis a módszerekről írunk, de azt, hogy az egyes intézmények hogyan alkalmazzák azokat, nincs módunk értékelni.
Vágjunk is bele!
Manapság nagyon divatos, és bizonyítottan hatásos módszer a kooperatív tanulás. Ebben az esetben az iskolai szituációk a gyerekek életkori igényeihez igazodva teremtik meg a lehetőségét az érzelmi biztonságban, társakkal együttműködve, önállóan megszerzett, nem felülről kinyilatkoztatott tudás elsajátításának, későbbi könnyű felhasználhatóságának.
A csoport minden tagjának érdeke, hogy megoldja a feladatot, megtanulja az ismeretet, ezért együttműködésre, kölcsönös figyelemre tanít a módszer. Csökkennek az egyéni különbségek, elhalványodnak a szociális eltérések, baráti-partneri kapcsolatok alakulnak, a pedagógus, mint a szó eredeti értelmében csak vezeti, terelgeti, jól megválasztott kérdésfeltevéssel segíti a háttérből tanítványait. A mai világunkban talán legfontosabb tulajdonságokra tanít meg ez a szemlélet:
• Mindenki részt vehet a munkában, a közösség hasznos tagjának érezheti magát.
• Együttműködést, csapatmunkát természetesnek veszik a diákok.
• Toleranciára, segítségnyújtásra nevel.
• A feladat megoldása jelenti a motivációt, ami ezáltal belsővé válik.
• Az iskolai kudarcok, és az ebből fakadó magatartási, lelki problémák jelentősen csökkennek.
A másik, napjainkban szintén nagyon divatos technika, a projekt módszer. Ennek lényege, hogy az iskolák próbálnak a mindennapi életben is jól hasznosítható tudást, ha úgy tetszik, gyakorlatias tudást adni a nebulóknak. Ebben a módszerben is változik a pedagógus szerepe. Itt sem kinyilatkoztat, hanem az oktatási folyamatot szervezi, támogatja diákjait, vezeti őket az úton. Az ismeretek megszerzésére a tapasztaláson keresztül kerül sor. Maga az ismeret, egy alkotási-tapasztalási folyamat végeredménye. A munka során feltárják a lehető legtöbb, a témával kapcsolatos összefüggést, mely a pszichológiában már jól ismert tényre alapoz, miszerint minél több asszociáció csatlakozik egy dologhoz, annak felidézése annál egyszerűbb, könnyebb. Hangsúlyos szerep jut a gondolkodási folyamatoknak, és az aktív részvételnek egyaránt. Nem kell megijedni, a tudományos érték, és tudástartalom nem tűnik el a tananyagból, csak elsajátítása nem egy táblán levezetett képlet bemagolására szorítkozik, hanem a gyakorlat, és a többi tudományterület segítségül hívásával beépít.
A pedagógiai módszerek, és főleg szemléletmódok után térjünk át az olvasástanítás módszereire.
Elöljáróban fontos leszögezni, hogy a sok-sok módszer és olvasókönyv három típusba sorolható:
Globális: Ebben a nézetben a szó vizuális látványához kapcsolják a jelentést. Sok-sok olvasás után emelik ki az egyes betűket, bontják apróbb egységekre az egyes szavakat. Előnye, hogy könnyebben fejlődik a szövegértés, mert a gyerekek energiáját kezdetben nem köti le az összeolvasás technikai nehézsége. Másik oldalról nehezebb a nyelvtani ismeretek elsajátítása, több a hibázási lehetőség hasonló betűképű szavak esetében, pl.: egér-éger. Kezdetben csak olyan szövegeket tudnak elolvasni, melynek minden szóképét ismerik.
Szintetikus: Ez a módszer a másik irányból indul. Az egyes betűk megtanítása után építi fel a szótagokat, szavakat, szókapcsolatokat, mondatokat, szöveget. Párhuzamosan tanítják az összeolvasást, így a gyermek már korán tud idegen szöveget is olvasni. Nehézsége a módszernek, hogy az olvasástanulás folyamatában három dologra is kell koncentrálni: a betű felismerésére, az összeolvasásra és a megértésre.
A kettőt ötvöző technikák megpróbálják a mindkét módszer esetében elvitathatatlan előnyöket egyesíteni.
A következő olvasástanítási programok terjedtek el, főleg a ’80-as ’90-es években:
Romankovics-féle hangoztató – elemző – összetevő módszer szóképes előprogrammal
Zsolnai-féle globális-szintetikus program
Lovász-féle intenzív-kombinált program
Kutiné Sahin Tóth Katalin – Ligeti Róbert - globális program
Zsolnai-féle program:
Az analitikus, szintetikus és globális módszert egyszerre alkalmazzák.
A Zsolnai-módszer szerint egyéni eltérések határozzák meg, hogy melyik gyerkőcnek melyik típus felel meg a legjobban, ezért az oktatási folyamatban mindkét lehetőséget kihasználva haladnak előre.
Nincs előkészítő időszak. Először szóképtanulással indítanak. A betűtanítás sorrendjét az írástanítás szempontjai határozzák meg, együtt halad az olvasás és írástanítás.
Később szóoszlopokat olvasnak, majd az ismeretlen szavakat mondatba foglalják, így fejlesztik a szövegértést.
A Meixner-módszer sajátosságai
A Meixner módszer egy gyógypedagógiai szemléletű, nagyon részletesen, precízen kidolgozott, az egyéni alapokra helyezett módszer, ahol a hibázási lehetőségek (diszlexiából kiindulva) számbavétele után, azokat kiküszöbölve a hang-látás-mozgás egységére alapozva kezdődik meg az olvasás-, és írástanítás. Az olvasás tanítása nagyon egyszerű lépésekre lebontva történik az adott gyermek tempójához igazodva.
Nagyon fontos jellemzője a módszernek a homogén gátlás kiküszöbölése, valamint az akusztikus-vizuális-beszédmotoros egység kiemelt helyen kezelése
Az olvasás tanítását egy előkészítő szakasz előzi meg, ahol beszéd, és szókincsfejlesztés, valamint a beszédmozgás tudatosítása zajlik (rövid-hosszú, zöngés-zöngétlen, stb.). Kiemelt szerep jut az irányoknak, valamint a téri relációknak.
A betűtanítás sorrendjénél fő szempont, hogy egymástól távol tanítják a vizuálisan hasonló (pl.: b-d), az akusztikusan hasonló (pl.: f-v), valamint a motorosan könnyen felcserélhető, téveszthető (pl.: k-g, r-l) hangok grafémáit.
Az összeolvasás tanításánál is aprólékos fokozatosság figyelhető meg, melynél a jelentés felismerése is hamar bekapcsolódik.
További olvasástanítási módszerek is fellelhetőek, melyek szótagoló olvasással tanítanak:
Közös jellemzőjük, hogy
• nagy jelentősséggel bír az előkészítő szakasz, mely a kulcskompetenciákat megalapozza,
• a hangtanítás az elsődleges,
• mindegyik szótagoltat.
A jelenleg használt tankönyvek alapján felismerhetitek, hogy melyik módszerhez tartozik:
1. Ábécéskönyv: heurisztikus programozású olvasás- és írástanítás (Tolnai Gyuláné, NEMZETI Kiadó, 1991.)
Ennek az olvasókönyvnek nincs előkészítő szakasza, hanem azonnal a betűtanítással indul.Az írás tanítása párhuzamosan történik az olvasástanulással.
Ez az olvasástanítási módszer analitikus-szintetikus, az analitikus tevékenység a szófelbontás, a szintetikus tevékenység pedig az összeolvasás.
2. Az én ábécém: hangoztató – elemző-összetevő módszer (Esztergályosné Földesi Katalin, Apáczai Kiadó, 1993.)
Az előkészítő időszak kb. 3hétig tart, ezalatt a gyermekeket bevezetik az iskolai életbe, megismerkednek a hangokkal.
Az én ábécém olvasókönyv a hangoztató – elemző – összetevő módszer alapján ismerteti meg a hangokat és a betűket. A szintetikus-analitikus módszer segítségével szótagolva tanít olvasni. Szótagolással alapozza meg a helyesírási készséget is.
Először a ceruzafogást tanítja meg, majd gyakoroltatja az írás- és betűelemeket.
3. ÁBC-ház: Ábécéskönyv: elemző-összetevő olvasás- és írástanítás (Hernádiné Hámorszki Zsuzsanna, MOZAIK Kiadó, 1995.)
A program alapvető módszere a helyes ejtésre alapozott elemző-összetevő olvasástanítás, amely a szintetizáló módszerek közé tartozik.
Az alapozó időszakban megfigyelik a szem-kéz koordinációt és a kézügyességet. Ezek alapján megkezdik a szükséges részképességek fejlesztését.
Először a hangokat, majd a betűket tanítja, és ezekből szintetizálja a nagyobb nyelvi egységeket. Segítségként megtanítja a szótagolást is, de a szótagoló olvasás nem akadályozza a szövegértő olvasást. Először a nyomtatott nagybetűket, majd a nyomtatott kisbetűket tanítja.
Az írás tanítása késleltetett, vagyis csak az olvasás megtanulása után kezdődik meg
4. Játékház: diszlexiát megelőző olvasástanítási módszer (Meixner Ildikó, Nemzeti Kiadó, 1995.)
Speciális betűtanítási sorrendet követ, amellyel kiküszöböli a betűtévesztést. Az új betűt minden helyzetben begyakoroltatja, a módszer a biztos tudásra épít. A gyerekek egyéni képességeihez igazítható a betűtanítás ütemezése.
A lassúbb ütemű munkában mód nyílik a stabil betűrögzítésre.
5. A mesék csodái – Törpés ábécé: hangoztató – elemző-összetevő módszer (Adamikné dr. Jászó Anna – dr. Gósy Mária – Lénárd András, Dinasztia Kiadó,1996.)
Legfontosabb tevékenysége a nyelvi tudatosság fejlesztésének megkezdése. Középpontjában a beszéd áll, erre alapoz a továbbiakban végig. A hathetes előkészítő időszak az olvasást és az írást alapozza meg.
A párhuzamos írástanítás nagyon fontos az olvasástanítás szempontjából. Az írástanítás alapja a hanganalízis, ezt a program biztosítja.
6. Ábécés olvasókönyv: hangoztató-elemző-összetevő módszer (Báder Ilona Nemzeti Kiadó, 1998.)
A 4-5 hetes előkészítő szakaszban a hívóképek segítségével fejlesztik a gyermekek szókincsét, téri tájékozódásukat.
Az előbb a kisbetűket, utána a nagybetűket tanítja, a betűtanítás sorrendje megegyezik a mai legelfogadottabb Meixner-módszerével.
Reméljük, tudtunk egy pár támpontot nyújtani számotokra!
Sikeres beiratkozást kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése